Barion Pixel

Hogyan állj ki a választásaid mellett?

választás őszinte kommunikáció

4 hasznos tipp az őszinte kommunikáció eléréséhez

Manapság sokan árulják interneten a használt ilyen-olyan dolgaikat. Én is így teszek.

Nagyon egyszerű a képlet. Felteszem az eladni kívánt terméket erre alkalmas oldalra. Képpel, árral, információkkal. Elvégre el akarom adni. Nem titkolózom „árat privátban” jellegű vagy „kérésre küldök infót” játszmák bevetésével. Kiírom, ami fontos, aztán az érdeklődő kérdéseire szívesen válaszolok, küldök további képeket, ha kér. Mert még mindig el akarom adni és ennek ez a módja. Ő pedig eldönti, kell-e neki.

Tiszta kommunikáció az üzletben

Majd ezután következik annak a megbeszélése, hogy személyesen, vagy milyen módon veszi át a terméket. Egyeztetünk, adatokat cserélünk. Ez is rendben.

Személyes átvétel esetén megadom a címem, ha a vevőnek úgy kényelmesebb, hogy nálam bonyolítjuk le az üzletet. Kérésre telefonszámot is adok. Vagy kitaláljuk, hol és mikor találkozzunk.

Ezt követi az átvétel. Ha követi. Előfordul, hogy a vásárló meggondolja magát. És sajnos az is előfordul, hogy ezt „elfelejti” közölni.

Ilyenkor mindig elgondolkodom…

  • Miért nem tudja felvállalni a választását? Hogy azt választotta, hogy most nem az én termékemet választja.
  • Miért nem tudja ezt kimondani? (Ja persze, ha már felvállalni sem tudja…)
  • Mit gondol, mi kára, baja származik abból, ha kimondja?
  • Miért gondolja, hogy kevesebb ember lesz attól, ha kimondja?
  • Mitől fél az ilyen ember?
  • Miért kicsinyli le magát annyira, hogy úgy gondolja, nem érdemli meg a választás lehetőségét?
  • Mi az oka annak, hogy képtelen őszintén elmondani, hogy meggondolta magát?
  • És ha ilyen „pici” dologban nem vállalja fel a választását, akkor nagyobb súlyú dolgokban hogyan cselekszik? Ki vállalja a felelősséget az életében?
  • Egy képet alkot magában az én reakciómról? Miért dönti el, hogy én hogyan fogok reagálni?
  • És egyáltalán miért fél a reakciómtól?
  • Tehát eleve eldönt magában valamit, hogy én hogyan fogok reagálni és inkább kikerüli azt a nem létező képet, amit saját maga alkotott az elméjében?

Aztán eszembe jut, hogy miért vele foglalkozom és nem magammal?

  • NEKEM mi dolgom van ezzel a helyzettel?
  • Mit akar nekem mutatni?
  • Mit nem veszek észre magamban?
  • Mit érzek pontosan amiatt, amit ő csinált?

S tovább elmélkedem:

  • Mi lenne akkor, ha mindig őszintén kimondanánk a választásainkat?
  • Nem lenne ennyi konfliktus?
  • Nem lenne ennyi félreértés?
  • Nem lenne ennyi értelmetlen harag, neheztelés?
  • Mi lenne akkor, ha nem mások vélt vagy valós elvárásainak próbálnánk megfelelni?

A választásaink a mieink. Mi hozzuk őket, a mi felelősségünk. A választásaink mi magunk vagyunk. Miért adjuk ki az erőnket? Miért nem állunk a választásaink, azaz saját magunk mellé?

Van 4 nagyon fontos dolog, amit mindenkinek meg kellene tanulni

  1. Tudni kell kérni!
  2. Tudni kell elfogadni!
  3. Tudni kell nemet mondani!
  4. Tudni kell elfogadni a nemleges választ!

Ezzel a 4 dologgal jelentősen megkönnyíthetjük a kommunikációt egymás közt. Nos, ezeket én már régen megtanultam, de talán elfelejtettem és ezért nyomta meg bennem a gombot az illető viselkedése? Időről időre újra fel kell eleveníteni. Hálás vagyok, hogy rámutatott erre ez a helyzet.

Szólj hozzá!

További cikkek