Címkék: félénk, sunyi, szégyenlős, nagyképű, furcsa, különc, bunkó…
Ilyen és hasonló beskatulyázásokkal, felcímkézésekkel találkozol nap mint nap introvertált emberként?
S vajon mi ennek az oka?
Külső szemlélő számára teljesen félreérthető a viselkedésed. Tényleg ezekkel a tulajdonságokkal, viselkedésmintákkal azonosítják az introvertáltakat. Aki csak a felszínt nézi, aki nem lát a mélyére a másik ember személyiségének, az könnyen ebbe a hibába eshet. Mert igenis hiba bizonyos attitűdök alapján megítélni az embereket.
Azt mondják, mindenki magából indul ki. Ez így is van. Szokásunkká vált azt feltételezni, hogy a másik ember ugyanúgy működik, mint mi magunk. Csakhogy ez közel sem fedi a valóságot. Ahogy sok minden más is, a vérmérsékletünk is különböző, s ezért másképpen reagálunk helyzetekre, emberekre, érzésekre, konfliktusokra, mindenre.
A társadalom azonban az extrovertáltakra van alapvetően berendezkedve.
Az introvertált emberek gyakran háttérbe szorulnak munkahelyen, társaságban, közösségekben, párkapcsolatban. Mert valahogy mindig a nagyobb hangú az erősebb, s lássuk be, ezek a típusú emberek nem arra születtek, hogy középpontban legyenek. Hallgatásuk pedig gyakran megtéveszti környezetüket. Akkor pedig jönnek a már említett címkék.
Talán először csak a félénkség, vagy a túlzott szerénység a matricájuk. Gyerekkorban főleg, de ahogy az idő múlik, ahogy idősödnek, már nem lesznek ilyen elnézőek velük. Furcsának és különcnek titulálják őket. Majd mikor a személyiségükre visszacsatolásként ilyesfajta reakciókat tapasztalnak a többiek által, jó eséllyel felhúznak maguk köré egy jó magas falat, ahonnan csak kikukucskálnak néha körülnézni, hátha akad valaki, aki felfedezi, megérti és elismeri egyéniségüket.
A furcsától pedig már csak egy lépés, ha egyenesen lebunkózzák őket.
Mert valljuk be, néha valóban azzá válnak. A folyamatos támadások, a meg nem értettség szüntelen érzése egy befelé forduló embert sok esetben még jobban befelé fordít. S bizony előfordulhat az is, ha ebbe az örökös harcba valaki bele is fullad, megkeseredetté válik, s a külvilág további sanyargatásaira bizony agresszíven vagy bántóan válaszol.
Ugye, mennyivel jobb lenne, ha hagynának a saját ritmusodban élni?
Ha tudnák, hogy neked a figyelmed elsősorban befelé irányul, ezért energiát, életerőt nem a társas kapcsolataidból gyűjtesz, hanem önmagadból. Ha ilyenkor csak egyszerűen békén hagynának a körülötted élők, s engednék, hogy kettesben legyél önmagaddal, akkor nem frusztrálna az én-idő hiánya.
Ha pontosan ismernéd te is magadat, jobban megértenéd és elfogadnád a személyiséged vonásait, s ezáltal könnyebben tudnád megmutatni a környezeted számára a hozzád vezető utat. Mert ugyanis ne várjuk el, hogy minden és mindenki értünk dolgozzon. A mi felelősségünk az életünk, az, hogy hogyan hatnak ránk a külső ingerek, s az is, hogy ezekre mi a reakciónk.
Egy kis önismeret, önbecsülés és önbizalom persze nem árt, de ezen is lehet munkálkodni.
Ha alaposan megismered a vérmérséklet szerinti személyiségtípusod jellemzőit, feldolgozod és megérted a motivációkat, akkor könnyen le fogod dönteni az önmagadnak felállított védőkorlátokat, melyek nemcsak védenek, hanem el is szigetelnek a külvilágtól. Ha hajlandó vagy kilépni a komfortzónádból és elindulni egy félelmetesnek tűnő, de nagyon is építő jellegű, már kitaposott ösvényen.
Tedd meg az első lépést! Adok neked 12 kérdést, amit tegyél fel magadnak! Ha őszinte vagy, megtudhatod, hogy elég bátor és éber vagy-e előre lépni és nem benne ragadni az „Introvertált vagyok, bocs, hogy élek” szerepkörben.
Kattints ide és töltsd le azt a 12 pontból álló anyagomat, ami garantáltan elindít az úton. Kattints ide!
