Időstruktúra a mindennapokban

Amikor a szeretetnyelvünk ismerete kevésnek bizonyul

Mi lehet az oka, amikor hiába ismerjük egymás szeretetnyelvét, hiába tudjuk, másik felünk mire vágyik, hogy mivel tudjuk kifejezni törődésünket, figyelmünket iránta, mégis valahogy elsiklunk egymás mellett? Amikor értjük, érezzük társunk igényeit, de mintha nem egy dimenzióban lennénk. Mintha valamiféle furcsa időeltolódás verne közénk éket.

Érdemes foglalkozni kicsit az időstruktúrával.

Alapvetően négyféle időben létezünk:

1. Zajló idő
2. Magán idő
3. Intim idő
4. Menekülő idő

Legnagyobb részt az úgynevezett zajló időben vagyunk. Itt tesszük a dolgunk, ingerek érnek, melyekre válaszolunk. Ez az akció-reakció ideje.

Az „emésztés” ideje a magán idő. Amikor „négyszemközt” vagyok csak magammal. Kütyük nélkül!  Ilyenkor kikapcsolok, azt teszem, ami nekem jó és csakis azt. Nem oldok meg feladatokat, nem vezetek háztartást, nem teszek semmit sem a gyerekért, sem senkiért. Kizárólag magamra figyelek. Nem szabad elfeledkeznünk az önmagunkkal való kapcsolódásról, mert ez feltölt, energiát ad, életben és egészségesen tart. Ha nem figyelünk oda és nem szánunk magunkra kellő minőségi időt, az kiégéshez vezet. Testünk is ellenünk fordul előbb-utóbb.

Az intim idő az öröm, a fontos kapcsolatok ideje. A párommal négyszemközt lenni. Gyerekek nélkül, kütyük nélkül, feladatok, a hétköznapok gondjai nélkül. Amikor el tudjuk mondani egymásnak, mi foglalkoztat bennünket. Amikor nem kell csinálnunk semmit ahhoz, hogy jó legyen, mert csak úgy együtt lenni is jó. Ha nincs, az a kapcsolat „agyhalála”. Ide sorolom a gyerekeinkkel töltött egyéni időt is. Külön-külön mindegyikkel. Olyankor persze azt kell csináljuk, amit csemeténk szeretne.

A másik három idő típusra telepszik a menekülő idő. Ilyen például a dohányzás a munkahelyi szünetben, vagy amikor előbb felkelek reggel csak azért, mert nem haladok valamivel és szeretném bepótolni a lemaradást.

Ebből már láthatjuk, még ha nem is élünk más dimenzióban, de napjaink különböző szakaszaiban eltérő idősávban lehetünk éppen egy-egy adott pillanatban. Ennél fogva teljesen más vágyunk lehet éppen, mint társunknak, családtagunknak, párunknak.

Egy édesanya otthon van egész nap kisgyermekével, nem nagyon jár társaságba, alig érintkezik felnőttekkel, akkor is csak felületesen a bolti eladóval, a postással vagy a szomszéddal. Hazaérkezik a férj, aki egész nap dolgozott, elfáradt, kimerült. Ő csendre, nyugalomra, kikapcsolódásra, pihenésre vágyik, míg feleségének minőségi beszélgetésre volna szüksége. A férfi igénye a magán idő, míg a nőé az intim idő. Mi történik ilyenkor?

Legtöbb esetben sajnos konfliktus, sértődés, veszekedés. Miért? Mert nem figyelünk a másikra, többségünk sajnos csak és kizárólag a maga szükségletein keresztül érzékeli a külvilágot.

Kezünkben a megoldás, csak használni kell. Hozzuk össze vágyainkat térben és időben is. Álljunk egymás mellé.