Egy keresztelőn beszélgettem egy apukával gyermekeink szobatisztaságáról, ami akkor még látható közelségben sem volt. Kisfiam az ő lánya mellett született, órákig együtt vajúdtunk az anyukával.
Miért nem szobatiszták még gyermekeink?
Nem értettük, hogy miért kell nekik még közel háromévesen is a pelenka. Hisz nemsokára óvodába fognak járni, addig le kellene szokniuk róla. Boncolgattuk a témát, hangosan gondolkoztunk, ötleteltünk, de sajnos nem jutottunk egyről a kettőre.
Hirtelen közénk ugrott a kislány nagymamája. Egyszerű, falusi asszony, a maga életbölcsességével, józan paraszti eszével. Így szólt:
„A gyerek abban a pillanatban szobatiszta lesz, ahogy az anyuka megérik rá!”
Meteorként csapódtak szavai az elmémbe. Vannak az életben olyan mondatok, amelyeknél érzi az ember, hogy ennek most jelentősége van. Úgy betalálnak. El kell gondolkodni rajtuk, meg kell érteni. Nem véletlen soha az időpont, mindig jókor kapjuk ezeket. Tovább kell vinni a gondolatmenetet. Biztosan hatással lesz életünk alakulására. Legalábbis az adott területen.
Én is így tettem. Pontosan tudtam, hogy igaza van a nagymamának, csak még nem értettem. Napokig agyaltam rajta. De hiszen én akarom, hogy szobatiszta legyen! Hát az a normális! Az már elvárás ennyi idős korban! Akkor miért nem vagyok rá érett? Lehet, hogy valójában nem is akarom? Igazából én akadályozom a gyermekem a fejlődésben? A lehető legmélyebbre ástam magamban és bizony rá kellett döbbennem, hogy ez a valóság. Én nem akarom.
Hogy miért nem?
Hát mennyivel kényelmesebb naponta párszor kicserélni azt a pelust, mint állandóan a mosdóba szaladgálni a gyerekkel. Főleg, ha nem is otthon vagyunk és először meg kell oldani azt a problémát, hogy találjunk egy mellékhelyiséget. Azt a hatalmas problémát.
Különben is, ő az én pici kisfiam. Ha nem lesz pelenkája, már nem lesz az én pici kisfiam. Igen, a WC elválaszt minket. WC gonosz. Elveszi tőlem a kicsikémet. Pelenka sokkal emberibb.
Ennél az elgondolásnál már kezdtem érezni az önmagammal szemben kiélezett iróniát és annak szórakoztató mivoltát, de a súlyát is. Ezt a folyamatot meg kell szakítani. A következő racionális érveket állítottam fel pelenka ellen:
- Drága.
- Az ő korában már nem kéne.
- El kell engedni, önállósodjon az a gyerek.
Majd megfogadva saját tanácsaimat, elindultam az elengedés útján. Kiszabadítottam magunkat a pelenka fogságából, s többé nem állva útját a fejlődésnek, felnőttem a gyerekem szobatisztává válásához. Az óvodába már nem tartott velünk a kis hűséges pelus.
S ha tudni szeretnéd, mások milyen étrendkiegészítővel erősítik gyermekeik immunrendszerét, katt ide: https://valaszdmindigajobbat.hu/2021/11/18/milyen-vitaminokat-adjunk-kisgyermekeinknek-immunrendszeruk-erositese-erdekeben/
