Az ajándékozás öröm. Annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Ideális esetben persze. Mert előfordulhat, hogy olyan ajándékot kapunk, aminek cseppet sem örülünk, vagy mi magunk lepjük meg szerettünket egy számára nem tetsző dologgal. Kíváncsi voltam, kinek mi a jó ajándék, s mit nem szeretne kapni, illetve volt-e valaha emlékezetes „rémajándék” élménye, vagy olyan, amire egész életében meleg szívvel gondol vissza. A következő kérdéseket tettem fel:
1. Mi volt életed legrosszabb ajándéka?
2. Mi volt a legszebb vagy legemlékezetesebb?
3. Most minek örülnél a legjobban és mit nem szeretnél kapni? (Ne vegyük figyelembe a pénzt és a lehetőségeket, csak a szívedet.)
„Talán rossz ajándékot nem is kaptam életemben, a legrosszabb az volt, mikor nem kaptam ajándékot, pedig reménykedtem. A kisfiam volt a legszebb ajándék. Most nem szeretnék ajándékot, csak békét és szeretetet. De ha nagyon a tárgy a lényeg, akkor ezt válaszolnám: 1. Egy játék gyűrű/ dinnye mag. 2.Ide még mindig a fiamat írnám. 3.Továbbra is szeretetet szeretnék és figyelmet.”
(29 éves GYED-en lévő anyuka)
„Nos, a legrosszabb emlékem a mostohámmal élni, lakni egy szoba-konyhás lakásban. Húgomnak „édes” apja volt. Ha lehet az ilyen …..-t édesnek nevezni. Volt sok szép emlékem is. A férjem a hibái ellenére is jó ember volt. Házasságban 48 és fél évet éltünk, de az együttlétből megvolt az arany. És mindez az első szerelmemmel. A sors ajándéka az is, hogy a második terhességem fogamzásgátló ellenére történt. Volt 7-8 hónap izgalom, de szerencsére ép, egészséges baba született. Nagy élmény volt az is, amikor 20 (21) év után megtaláltam és megismertem édesapámat. Nekem az élet szép dolgai jelentik az igazi ajándékot.”
(74 éves nyugdíjas nagymama)
„A legrosszabb ajándék 1 pár nem tetsző téli csizma volt serdülő koromban. A legszebb az első mosógépem. Most a Vízvári úr (Pipás) új könyvét szeretném. Ruhaneműt egyáltalán nem szeretnék.”
(69 éves nyugdíjas nő)
„Én nem emlékszem rossz ajándékra. Legemlékezetesebb a fehér plüss kutyám 3 éves koromban. Soha nem felejtem el, mikor megkaptam, azonnal átöleltem. Fúró – csavarozó gépnek most nagyon örülnék. És nem szeretnék kapni újabb papucsot.
Ja és a plüss kutyám mai napig velem van. Örökké velem lesz, míg élek és utána is.”
(43 éves férfi)
„Rémajándék a művirág számomra. A legszebb a gyűrű volt, amit karácsonyra kaptam és ezáltal megpecsételtük a párommal a kapcsolatunkat. Amit szeretnék most kapni: felszereléseket a munkámhoz. Amit nem szeretnék: olyan konyhai eszközöket, amiből már van bőven, mert nem tudom hova tenni.”
(31 éves fotós nő)
„Kamaszkoromban kaptam egy discman- t. Akkor jött divatba és biztos más nagyon örült volna neki, de én nem. Reméltem, hogy nem azt kapok, mert olyan furfangosan puhatolóztak a szüleim, hogy tetszik-e a dolog, de úgy látszik, későn kérdezték. Akkoriban nem voltam nagy zenehallgatós. Azt hiszem, nekem minden ajándék szép és emlékezetes volt (kivéve a discman, bár emlékezetes volt, az tuti), de egyet kiemelnék. Gyerekkoromban, öcsimmel együtt kaptunk 1- 1 Lego készletet és hatalmas izgalommal és lelkesedéssel rakosgattuk össze. Hohó, tudok mondani olyat, aminek most nagyon örülnék! Szárítógép! Amit nem szeretnék kapni…mondjuk egy bungee jumping utalványt, na azt ne. Természetesen a legfontosabb nem az ajándék, hanem maga az együttlét, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy van valami nekem is a fa alatt.”
(42 éves 3 gyermekes édesanya)
„Vízforraló volt a legrosszabb ajándék, a legjobb pedig családi nyaralás a szüleimmel és a gyerekeimmel. Most mindennek örülnék, amiről lejön, hogy figyelmet, törődést fordítottak rá(m). Személytelen, „muszáj” ajit nem szeretnék kapni!”
(46 éves vállalkozó nő)
„Első kérdésre válaszolva, nem volt olyan soha, hogy rossz ajándék, mert én mindennek örültem. A legszebb ajándékom a két gyerekem születése volt. Most a legszebb ajándékom az lenne, ha a családom és én egészségesek lennénk!”
(65 éves nyugdíjas nő)
„Életem legrosszabb ajándéka… Hm… Egy csotrogány kis Polski. Állandóan leállt, a lányom még kicsi volt akkor, s én tologattam szó szerint az úton a kisautót, többször is. Egyszer pl. egy hatalmas kereszteződésben. A legszebb az 50 éves meglepi bulim volt, legemlékezetesebb a dominikai nyaralás. Most egy jó porszívónak örülnék nagyon. Utazást nem szeretnék, mert úgysem utazom.”
(59 éves látszerész nő)
Bevallom őszintén, mivel úgy tettem fel a kérdéseimet, hogy nyugodtan rugaszkodjanak el a valóságtól, az anyagi és egyéb lehetőségek kereteitől, így azt gondoltam, nagy dolgokat fognak mondani. Utazás távoli tájakra, drága szállodákba, kacsalábon forgó palota, luxusautó. Semmi ilyesmi választ nem kaptam.
A legemlékezetesebb, legjobb ajándékot sokaknak gyermekeik születése jelenti. Van, akinek édesapja megismerése felejthetetlen élmény, vagy egy buli, egy nyaralás. Azoknál a válaszadóknál, akik egy-egy tárgyat jelöltek meg ennél a kérdésnél, azt gondolom, hogy a tárgyhoz fűződő emlék, jó érzés a mérvadó, s nem maga a tárgy. S hogy ki mire vágyik? Akik konkrét tárgyat mondtak, ők is csak apróságokat: könyvet, porszívót, fúrót. Érezhető a béke, szeretet, figyelmesség, az együttlét, az egészség iránti vágy. Számukra értéktelen, haszontalan ajándékok helyett.
Lehet, hogy valójában nem is vágyunk „nagy” dolgokra?
