A jótékonyság nem csupán adományt jelent. Tágabb értelemben jó cselekedeteket is. Vizet adni a szomjazónak, ételt az éhezőnek, kabátot a hajléktalannak, bátorító szavakat az elkeseredettnek, megbocsájtani a sérelmekért, ez mind jótékonyság. Lényege, hogy ellenszolgáltatás elvárása nélkül segítünk a rászorulóknak. Amikor az egyetlen szempont a másik helyzetének megkönnyítésében való tevékeny részvétel.
De miért vagyunk hajlamosabbak a karácsonyi időszakban az adakozásra?
Véleményem szerint ez egy több összetevős dolog. A téli időszakban jobban van időnk és kedvünk a befelé forduláshoz, önmagunk vizsgálatához. Könnyebben felismerjük ilyenkor, hogy segítenünk kell másoknak. Még a szegényebb emberek is fogékonyabbak ez idő tájt az adományozásra. Akire pedig alapvetően jellemző az adakozás, ebben az időszakban még többet ad.
Az év vége hangulata hatására összegzünk, számot vetünk az elmúló esztendővel, s felfedezhetjük, hogy a hétköznapi helyzetek megélése közben elsiklottunk mások segítése felett. Nem tettünk elég jót.
Az adás, az ajándékozás a karácsony szerves része, így előtérbe kerül a „jobb adni, mint kapni” érzése, az adás öröme. A karácsony a szeretet ünnepe, a törődés üzenetét is magában hordozza, ezért ilyenkor és már az adventi időszakban is érzékenyebben reagálunk a külső ingerekre, embertársaink nehézségeire. Bizonyíthatjuk jószívűségünket jótetteink által. Anyagi javainkat jó érzésekre válthatjuk.
Felmerülhet bűntudat is bennünk, miszerint „én jól élek, más pedig nem”. Ez is sarkallhat a jótékonykodásra. Önmagunk így jobb emberré válik saját szemünkben és másokéban is, érettebb lesz a személyiségünk, ezáltal könnyebben el tudjuk fogadni nem túl előnyös tulajdonságainkat is. Sokaknál egyszerűen csak a felhalmozódott felesleges tárgyaktól való megszabadulás a motiváció. Ez sem gond, ha tényleg jót teszünk vele.
Nem utolsósorban pedig, az adakozás által hősök lehetünk. Mert mindenkiben él egy hős. Egy hős pedig sohasem áldozat. A büszkélkedő hős áldozatnak titulálja a megsegített rászorulót, s ettől érzi magát hősnek. De a valódi hős áldozatokat hoz, s a hivalkodó jótékonyság egyáltalán nem jótékonyság, hanem büszkeség és magamutogatás.
A jótékonykodás tehát jól hat az önértékelésre, erősíti az immunrendszerünket (igen, így van!), boldogsághormont termel, fejleszti az önbecsülést, oldja a stresszt és példát mutat. Vigyázat! A jótékonykodás fertőző!
