Ma hat generáció éli együtt az életét Magyarországon. Vannak közöttük hasonlóságok is éppúgy, mint különbözőségek, de alapvetően egészen más a nemzedékek értékrendje, kommunikációja, világnézete, eltérőek a szükségleteik, problémáik, megoldásaik. Közös tapasztalataikat akár teljesen másfajta megélés jellemzi.
Éppen ezért nem árt egy kicsit jobban megismerni a saját generációs tulajdonságainkat, ahogy a többi csoportét is. Egy kis empátia hozzáadásával ismereteinket kiválóan hasznosíthatjuk akár a mindennapi életünkben: munkahelyi konfliktusok, családon belüli kommunikációs nehézségek, bármilyen jellegű emberi kapcsolatok megoldásában, helyreállításában is segíthet ez a tudás.
A veteránok, vagy építők generációja
1945-ig születettekről van szó, akik a 2. világháború vége előtt látták meg a napvilágot. Életük jelentős meghatározói a háborúk és a szocializmus családi tragédiái. Családcentrikusak, békére, nyugalomra, harmóniára vágynak. A család összetartó erejében hisznek. Ezen a mikroközösségen belül oldják meg problémáikat. Életüket gyakran 1 vagy 2 munkahelyen dolgozták végig. Nem értik a mai világot, nem értik, mi ez a rohanás. Ők még le tudnak ülni egy közös étkezésre. Mindenféle kütyük nélkül. Beszélgetnek, érdeklődnek, meghallgatnak.
A baby boomerek
Az 1946-1964 között születettek egy picit nyugodtabb társadalmi közegbe csöppentek bele. Tudták, mikor van a munkaidő eleje és mikor van vége. Munkatársaikkal, szomszédaikkal beszélgettek. Nagyjából mindenki ismert mindenkit adott közegen belül. Az utolsó generáció volt, ahol a porosz tekintélyelv és a hierarchia határozta meg a működési elveket. Munkahelyen, családban egyaránt. Életüket betöltötte a munka világa. A nyomorúságos ötvenes évek után elkezdődött a fellendülés, kialakult a szocialista fogyasztói társadalom. Egyre több minden segítette ennek a generációnak az életét: megjelentek a hűtők, az autók, a mosógépek, a televízió. A családok lassan a beszélgetések helyett a TV előtt találták magukat. Egy biztos, kiszámítható életet élhetett az, aki elfogadta a rendszert. Közben a nagyvilágban radikális változások mentek végbe, majd a rendszerváltással a baby boomerek egy számukra teljesen idegen és rémisztő világban találták magukat, melyre többségében nem voltak felkészülve. A vélt nyugati elvárásoknak való megfelelés kényszerében keményen güriztek, így már csak egy szorongó és bizonytalan szülő érkezhetett haza a korábban meghitt családi fészekbe, ahol aztán a televíziót bekapcsolva, agyukat pedig kikapcsolva oldották fel feszültségeiket. Gyermekeik látták ugyan, hogy a szüleik mindent megtesznek értük, a boldogulásukért, csak épp nem voltak jelen.
A lázadó X generáció
Az 1965-1980 között született nemzedék. A rendszerváltás idején váltak nagykorúvá, amikor felborult a gyerekkorukban megismert szabályrendszer, az új világ pedig még kiismerhetetlen és idegen volt. A bizonytalan szülők mellett felnőtt gyermekek, akik azt látták, hogy a munka és a pénz miatt akár a család is szétesik, de szüleik így is csak kevés esetben értek el sikereket. Így elindultak a szüleiktől látott mintával szemben. Tudták, hogy a siker kulcsa a gyors reakció, a tudás és a kapcsolatok. A család közösségét felváltotta a fogyasztói társadalom. Ők már nem ismerték a fizetett túlóra fogalmát, számukra a korlátlan munkaidő vált természetessé és elfogadottá, hiszen ez elengedhetetlen volt a karrier építéséhez. Ám így is kétes volt az előrejutás, mert időnként bedugult a munkahelyi szamárlétra, tehát az x-esek gyakorlatilag oda jutottak, ami elől menekültek: a szorongás a munkahely szerves része lett. A digitális technológiával már fiatalon megismerkedtek ugyan, de a későbbi generációkhoz képest csak digitális bevándorlók maradtak. Ez a generáció egyedül maradt a kétségeivel, de nem tűnt el belőlük a bizonyítási vágy. A külvilág számára bezáródtak, viszont megnyíltak önmaguknak. Elkezdték keresni saját magukat, az élet értelmét.
Az Y generáció
1981 és 1995 született nemzedék, a fogyasztói társadalom gyermekei. Amit az X-esek csak akartak, ők meg is tették. Ők már aztán végképp nem férnek bele a poroszos vezetők elképzeléseibe, nem akarnak keretek nélkül dolgozni. Ha nem tetszik nekik valami, szinte gondolkodás nélkül tovább állnak. Akkor is, ha bizonytalan az új munkahely megtalálása számukra. Különlegesek, vagy annak hiszik magukat, mert szüleik sokat foglalkoztak velük. Sokan még a mamahotelben laknak felnőttként is. Saját elvárásaik vannak, nem akarnak mindig, mindenkinek és mindenáron megfelelni. Nem is igazán érdekli őket, mit várnak el tőlük az idősebbek, a tapasztaltabbak. Nem feltétlenül hajlandók megtanulni az idősebb generációtól semmit, inkább szövetségeseket keresve igazukra, odébbállnak, saját megoldásokat gyártanak. Ők már digitális bennszülötteknek számítanak.
A Z generáció
Az online világba beleszületett, 1996 és 2010 között napvilágot látott gyermekek. Nekik már nem kell megtanulni, amit a korábbi generációk megtanultak, mert ők már tudják. Alapképességük. Igazi digitális bennszülöttek, akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni sem tudnak. Soha nincsenek egyedül, bármikor online lehetnek. Bárhol és bárkivel beszélgethetnek, kiadhatják az érzéseiket, gondolataikat. Az ezekkel kapcsolatban felmerülő veszélyeket pedig éppúgy tudják kezelni, mint az idősebb nemzedékek a maguk korának kockázatait.
Alfa generáció
2010 után született gyermekeink, akik megnevezésének szimbolikája is jelzi, hogy valami véget ért a Z generációval, s valami új kezdődött el az alfákkal. Még nem sokat tudni róluk, de az biztos, hogy az ún. „okos” dolgok már az ő logikájuk szerint lettek kifejlesztve, nekik már csak kezelni kell ezeket, tanulni nem, mert a tudással együtt születtek.
Természetesen nem célszerű hárításra használni ezeket a címkéket. Mentség nem lehet semmire, legfeljebb csak magyarázat. Az egyes korcsoportok különbségeit figyelembe véve közelebb kerülhetünk embertársaink megértéséhez, konfliktusaink megoldásához, félreértések elkerüléséhez.
