Barion Pixel

„Mert hiába vagyunk mind különbözőek, de összetartozunk”

Sok évvel ezelőtt egy megyei napilapban találkoztam egy fiatal lány történetével, aki felkutatta a családfáját. Nagyon rokonszenves volt számomra ő is és az, hogy a gyökerei után nyomoz. Meg is jegyeztem, hogy végre van valami értékes tartalom is abban az újságban.

Nem sokkal ezután pedig – meglepetésemre – munkahelyemen köszönthettem új kolléganőmként. Barátságos, kedves természete is megbízható rokoni háttérről árulkodott.

Nóri vagyok, 31 éves. Fényképésznek tanultam, de az élet sajnos (vagy nem sajnos) úgy hozta, hogy eddig még nem tudtam csak a fényképezést előtérbe helyezni, ezért ezt egyelőre „másodállásban” űzöm. ☺ Párkapcsolatban élek.

Mit jelent neked a család? Nemcsak arra gondolok, hogy kik azok a személyek, akik a családodat alkotják, hanem érzésekre, fogalmakra. Mennyire erős a kötődésed hozzájuk és hogyan jellemeznéd magát a kötődést?

A család számomra összetartozást jelent. Ez az a szó, ami először eszembe jut, vagy, ahogy te fogalmaztál – kötődést is kifejez. Kötődünk egymáshoz, mert a felmenőink között ott van a közös kapocs, amiből kiindul ez az egész, hogy valakik család lesznek. Nyilván kötődhetünk a barátainkhoz is, de eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy mégiscsak a család ad nagyobb biztonságot és ha kell, segítséget.

Mi ösztönzött a családfakutatásra?

Elsősorban anyukám ösztönzött. Azt tudni kell, hogy anyukám édesapjának az ágát kutattam fel. Eddig … (tervben van, hogy az anyai ágát is felkutatom és utána áttérek az apukám ágaira is. Az apai ágak még nagyobb falatok lesznek…) Anyukám rengeteget mesél mai napig a családjáról, mindkét részről és én imádom ezeket a storykat hallgatni. Mivel eléggé nagy család az apai ág és én alig ismertem eddig párat közülük, ezért is vágtam bele, hogy felkeresem a család minden tagját közösen anyukámmal, illetve az egyik unokatestvére segítségével, majd ha már felkutattunk mindenkit, egy nagy találkozót is sikerült összehoznunk.

Milyen értékeket ad neked a családod, ami miatt elkezdted kutatni a gyökereidet?

Amiért elkezdtem a kutatást, elsősorban az volt, amit már említettem is az előbb, hogy nagyon kevés családtagot ismertem eddig, szerettem volna mindenkit megismerni, mert sokan vagyunk. Szinte egykorúak vagyunk és nem ismerjük egymást, lehet például elmentünk egymás mellett az utcán úgy, hogy nem is tudtunk róla, hogy mi rokonok vagyunk. Engem ez, bevallom őszintén zavart, nem tudom megmagyarázni miért, de zavart, ezért is vágtam/vágtunk bele. Milyen értékeket adott? Hogy kezdjem még jobban becsülni az emberi kapcsolatokat, főleg a családi kapcsolatokat, mert hiába vagyunk mind különbözőek, de összetartozunk.

Mennyi többletet, mit szereztél őseid tudásából, életéből töltekezve? Mit tanultál, tanulsz tőlük? 

Kitartást mindenképp tanított az ősökről való kutatás, mert ők is nagyon kitartóak lehettek anno, ha 10 gyermeket felneveltek. Ők a szép szüleim, akiktől indult a kutatásom és sok hasonlóságot is vélek felfedezni anyukámon keresztül. Sajnos a nagyszüleim már nem élnek, de azért szerencsére elég sokáig részt vettek az életemben, így azért számos emlékem van róluk. Sajnos ezt, hogy felkutattam a családfát, már nem élték meg, mert akkor talán még alaposabb tudtam volna lenni. De a nagyapám unokatestvérei is szerencsére sokat segítettek a történeteikkel, amiket meséltek és ezekből a történetekből azt szűrtem le elsősorban, hogy akkor sem mentek másképp a dolgok, mint most, csak azokban az időkben nem volt semmi eszköz, amin keresztül az információ eljutott volna mindenkihez. Másodszor pedig mindegyiknél azt véltem felfedezni, hogy mindenki imádja a családját, ott segít, ahol tud; vidámak, próbálnak mindent pozitívan felfogni, ha baj van összetartani. Imádnak jókat enni és főleg etetni. Ez által mindenki házias, szeret sütni-főzni (hozzáteszem nagyon jókat). Én ezekből töltekeztem és magamon is észreveszem, hogy van, amit én is szeretek csinálni, amit ők is.

A fotózásból és a családfakutatásból arra következtetek, hogy hagyománytisztelő, erős gyökérrel rendelkező nő vagy, aki megőrzi a múltját és megörökíti a pillanatokat, hogy azok el ne vesszenek.

Köszönöm Gabi, hogy így látod, jól látod! Igazán jól esik. Ha ez a visszacsatolás, akkor valamit már jól csináltam … ☺

Ellenpéldának talán az elválást mondanám, mert a családban sokan elváltak. Én nem szeretnék elválni, mert azt vallom, egy élet egy házasság, de nyilván alakulhat máshogy sajnos, amit rengetegszer meg is lehet érteni, hogy miért válnak el emberek.

Miben mutatnak neked példát családod korábban élt tagjai és esetleg van-e olyan, amiben ellenpéldát találtál, amit a te életedben végképp nem szeretnél, de nekik megvolt?

Kitartás, összefogás, ami igazán példamutató számomra.

Bukkantál-e esetleg valami különlegességre vagy érdekességre a kutatásod során?

Érdekes volt számomra szinte mindenki, akit eddig nem ismerhettem. Nekem mindenki a maga módján érdekes, hogy ki mivel foglalkozik, hol él. (mert sokan külföldön vannak, páran Amerikában)

Talán egy különlegességet illik megemlítenem és kiemelnem. Nagyapám egyik unokatestvére 18 évesen, 1956-ban menekült Amerikába. Sokáig az édesanyja és a testvére nem tudta, mi van vele. A testvére kerestette sokáig, s amikor nagyon sok év múlva megtalálták, már sikeres ember volt Amerikában. Akkor a testvére csináltatott egy videó felvételt az egész családról és elküldte neki. Máig Amerikában él, már nyugdíjas, elvett egy amerikai nőt, lett 3 gyermekük. Sokszor hazalátogat. Nagyon örültünk neki, hogy a nagy családi találkozóra is haza tudott jönni és mindenki szívélyesen fogadta. Volt szerencsém más alkalommal is találkozni vele, amikor pár éve, egy ’56-os emlékezés alkalmával egy helyi újság főcímlapján szerepelt egy fotó róla és a testvére természetesen megismerte a képen szereplő testvérét, felkereste az újságot, hogy a képeket honnan tudná megszerezni. Ebben segítettem a testvérének. Először a gimnáziumot kerestük fel, ahová akkoriban járt. (Azóta, hogy mi ott jártunk, az ’56-os megemlékezések során ezekkel a fotókkal díszítik az iskolát). Ők irányítottak át a múzeumba minket, ahol a képeket átadták nekünk. 

Hány éve is vagytok együtt a pároddal? Úgy tudom, jó régóta. Ebből is látszik, hogy erős nálad a szeretteidhez való kötődés.

11 éve vagyunk együtt. 

Miben támogatjátok egymást? 

Mindenben, de tényleg, nincs olyan, amiben nem. 

Mi az, ami miatt ilyen stabil a kapcsolatotok? Te hogy látod? 

A mi kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen 11 évvel ezelőtt. Külső hatások miatt. 2 évet nem is éltünk egy városban a tanulmányaim miatt, csak hétvégente találkoztunk Én úgy gondolom, ezek a tényezők erős alapokat raktak le a párkapcsolatunkban. Mindent meg tudunk beszélni a mai napig, az utolsó szöget is.

Szerintem a stabil kapcsolat ékköve a jó és sok kommunikáció. Mindenről.

Persze nálunk is akadnak viták, hazudnék, ha azt mondanám, mi nem vesztünk soha össze, hajjaj, akadtak bőven a múltban is, voltunk nagyon sokszor lent és szerencsére fent is.

De mi akkor is kitartunk egymás mellett bármi áron! 

Mi a családod szerepe abban, hogy megbízható vagy és elkötelezett?

A családom szerepe abban, hogy megbízható és elkötelezett vagyok… a példamutatást mondanám elsősorban. Erre neveltek a szüleim, példát mutatva, hogyan is kell ezt csinálni. Sok mindenben ők motiváltak/motiválnak, mert mindketten kitartóak, elkötelezettek és megbízhatóak az élet minden területén. 

Szólj hozzá!

További cikkek

Emberi kapcsolatok

Advent angyalai

Valójában advent az elcsendesedés, a magunkba fordulás időszaka. Nem a karácsony előtti nagy bevásárlás, az őrült rohangálás, a kapkodás kellene,

Tovább olvasom