Barion Pixel

Interjú önmagammal

Mi volt az oka, hogy vállalkozást indítottál az alkalmazotti lét helyett? Milyen külső tényezők és milyen belső motivációk vezettek el a döntéshez?

Kisfiam 3 éves korában óvodába került. Onnantól elkezdtem munkahelyet keresni. Találtam is egy végzettségemen jóval alulit, ami csak azért lett volna megfelelő számomra, mert kizárólag hétköznap kellett volna dolgozni és olyan műszakban, hogy még emberi időben tudtam volna vinni a gyerekemet az óvodába és emberi időben tudtam volna hazahozni. Ami azért erős szempont volt nálam. Aztán ahogy kiderült az állásinterjún, hogy van egy óvodás gyermekem, hirtelen megfagyott a levegő és rögtön tudtam, hogy ez nem az én munkahelyem lesz. Később egy nagy állami cégnél próbálkoztam, ahol szüleim is dolgoztak korábban. Többször tárgyaltam is a helyi vezetővel. Szimpatikus voltam neki, szeretett volna felvenni, viszont kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy a gyerek mellett képes leszek-e a folyamatos munkavégzésre. Bár én hajtogattam neki, hogy megoldok mindent, van a gyereknek apja is, nagyszülei is, gondolom ráérzett a bizonytalanságomra és folyton adott még gondolkodási időt. Mert azt leszögezte, hogy nincs olyan, hogy később megyek, mert beteg a gyerek, vagy elmegyek munkaidő alatt, mert telefonálnak az óvodából, hogy megbetegedett, menjek érte. Egy darabig elhittem, hogy meg tudom oldani és mivel szavát tartó ember vagyok, meg is oldottam volna, viszont rájöttem, hogy a lelkem, az bizony irgalmatlanul megsérülne.

Mi volt az a pont, amikor meg is hoztad a döntést és tudatosan elkezdtél tenni a célodért?

Egy volt munkatársnőm és a párja látogatott meg egy nap. 2019 júliusát írtuk ekkor. A srác említett valami pályázatot kezdő vállalkozóknak…. Nem nagyon érdekelt akkor még, de mondott egy mondatot, ami aztán később visszacsengett a fülemben. Kijelentő módban, mindössze ennyit: „Beszélgetünk róla.” Aztán haza is mentek. Augusztusban kellett volna felhívnom a leendő főnököm, hogy elmondjam neki, hogyan döntöttem. Húztam-halogattam. Őrlődtem. Gondolkoztam. Végül a lelkem győzött. Megkerestem volt kolléganőm párját, mondja el, miről van szó. Nagyon érdekes volt, mert az az egy kijelentő mondat milliószor hatásosabb volt, mintha győzködött, vagy akár csak érvelt volna. Mindenesetre segített kinyitni a teret, ahol nem reakcióban, hanem választásban voltam. Felhívtam az „ex-leendő” főnökömet, megköszöntem a lehetőséget és közöltem, hogy nem élek vele.

Ekkor már tudtad, milyen vállalkozást indítasz?

Nem, nem tudtam. Igazából fogalmam sem volt. Elkezdtünk találkozgatni ezzel a sráccal, ő lett a mentorom. Sokat agyaltunk, közösen is, külön-külön is, hogy mibe fogjak. Rengeteget segített nekem, mert feltárt előttem egy számomra addig ismeretlen világot. Volt több ötletünk is, de mindegyiket elvetettem és egyszer csak körbeért a történet. Visszajutottam oda, ahonnét indultam gyerekkoromban. Mindig is író akartam lenni, csak olyan megfoghatatlan volt számomra az egész, hogy nem tudtam, nem mertem belevágni. Praktikus okokból is ez volt a megfelelő, mert itthon tudom csinálni, nem okoz különösebb gondot az sem, ha nincs a kisfiam az óvodában valamilyen oknál fogva.

Szóval belevágtál?

Igen és nem bántam meg. Voltak, vannak nehézségek, hol nincsenek. A gyerekem és a szabadságom a legfontosabb. Rájöttem arra is, hogy a döntéseinket hitből, szeretetből, belső indíttatásból kell meghozni. Nem félelemből. Vállalva a kockázatot, kilépve a komfortzónánkból. Az életem során, mikor a másoknak való megfelelés volt a döntéseim kiindulópontja, mindig minden negatívan hatott vissza rám.

Mivel foglalkozol konkrétan?

Van egy saját weboldalam, ahol emberi kapcsolatokról, azok minőségéről, a javításuk módjairól írok. Megjelent már egy online kurzusom is, ami introvertált embereknek segít jobban beilleszkedni ebbe a világba. Folyamatban van egy könyv írása, amely kisgyermekes édesanyáknak szól arról, hogyan tudják megőrizni a jó kapcsolatot gyermekükkel. Anyaként írok, szólok a közönségemhez. Nem vagyok pszichológus vagy a manapság oly divatos coach sem. Ember vagyok, nő, édesanya. Megfigyelek, elemzek, gondolkodom és megosztom azzal, akit ez érdekel. Meséket is nagyon szeretek írni. Jó érzés felolvasni a gyerekemnek, de még nem jelentek meg sehol. Mellette persze vállalok szövegírói munkákat is külsősként.

November 10-én ünnepli vállalkozásod az 1 éves születésnapját. Hogyan látod ezt az időszakot így múlt időben? Mit csinálnál esetleg másként? Van-e valami, amivel nem vagy megelégedve?

Igen, van. Én magam. Sokkal jobban kell rendszereznem a gondolataimat, a terveimet, a munkáimat. Ezerfelé forgácsolom szét magam. Annyi ötletem van, hogy sokszor nem tudom, minek álljak neki és inkább nem csinálok semmit. Belekezdek mindenbe, aztán jön egy újabb ötlet és az előzőt félreteszem. Majd a következő és az azután következő. Ez persze nem jó, mert csak annak van értelme, amit be is fejeztem. Félig kész munkával pénzt sem lehet keresni és a lelkemnek sem tesz jót. Szóval ezen még dolgozom, hogy jobban irányítsam, szabályozzam magam. Egy részről jó, hogy nincs főnököm, de valószínűleg annyira beleszoktam már, hogy hiányzik a kontroll. Most úgy döntöttem, kinevezem magam a saját főnökömnek és már munkatervet is készítettem.

Mit tanácsolnál azoknak, akik meg akarnak szabadulni az alkalmazotti lét kiszolgáltatottságából és gondolkodnak egy saját vállalkozás elindításában?

Az embernek az az akadálya, amitől fél. A nehézség addig nehézség, amíg félünk tőle.

Szólj hozzá!

További cikkek

Emberi kapcsolatok

Advent angyalai

Valójában advent az elcsendesedés, a magunkba fordulás időszaka. Nem a karácsony előtti nagy bevásárlás, az őrült rohangálás, a kapkodás kellene,

Tovább olvasom