Az 1924-es milánói Nemzetközi Pénzügyi Konferencia óta október utolsó munkanapja a Takarékossági Világnap.
Célja, hogy felhívja a figyelmet a megtakarítások és az öngondoskodás fontosságára.
Írásomat azonban nem szeretném kiélezni a pénzzel való hatékony gazdálkodás bemutatására, spórolásra, inkább a pazarlás elkerülése volna a célom, s annak körbejárása, hogy mindezt hogyan tudjuk gyermekeinknek is átadni olyan módon, hogy ne váljanak pocsékoló felnőttekké. (Jobb esetben kicsinyes garasoskodó kuporgatóvá se.)
6 hasznos tipp, hogy gyermekünk ne váljék pazarló felnőtté
- PÉLDAMUTATÁS
Mint mindenben, ebben is a példamutatás az elsődleges követelmény. Ha a gyerek azt látja, hogy rendszeresen kidobjuk az ételt, vagy például bármit megkap, amit meglát, esetleg feleslegesen tartjuk házunk, lakásunk épp nem használt helyiségeit is lámpafényben, hogy folyatjuk a vizet, ha kell, ha nem és még sorolhatnám, akkor nyilvánvalóan ez lesz számára a természetes és extra erőfeszítéseket fog követelni anyagi javaik beosztásának tanítására való törekvésün
2. A TAKARÉKOSSÁG EGY SZOKÁS
Érdemes a takarékosságra szokásként, megszokásként tekinteni és így átadni gyermekeinknek ezt a viselkedésmintát és beépíteni az ő mindennapjaikba, hozzáállásukba.
3. SZABÁLYOK
A jól meghatározott szabályrendszer megfelelő motivációs háttérrel egy erős alapját képezheti céljainknak. El kell érni, hogy belső késztetésből és ne külső kényszer hatására cselekedjen. Bízzunk meg benne, hagyjuk dönteni a kereteken belül és jó, ha tudjuk, hogy ezzel fejlődik az önállósága és az ötletessége is.
4. KÖVETKEZETESSÉG
Fontos kritérium részünkről a következetesség. Például, ha meghatároztunk egy zsebpénz összeget, akkor azt ne egészítsük ki, ne lépjük túl azért, mert elfogyott a következő kifizetés előtt. Különben sosem tanulja meg beosztani a pénzét és nem is akarja, mert tudja, hogy úgyis kap még a családi kasszából. Tényleg csak nagyon kivételes esetben térjünk el és azt is úgy, hogy elmagyarázzuk neki indokainkat, illetve azt, hogy ez egy rendhagyó alkalom volt. De ezt is csak akkor érdemes már megengedni magunknak, amikor kialakult a szokás gyermekünkben.
5. KOMMUNIKÁCIÓ
Egyértelműen és korának megfelelően szükséges megfogalmaznunk a szabályainkat.
6. KAPCSOLAT
A hatékony kommunikáció része az is, hogy kommunikálunk is egymással, azaz megbeszélünk a gyerekkel mindent, amit szeretnénk, hogy tudjon a témáról, nemcsak elvárjuk. Az érdeklődését vegyük komolyan és körültekintően válaszoljunk minden felmerülő kérdésre.
Például:
Ha vágyik valamire, üljünk le és nézzük meg, hogyan teljesülhetne.
Ha extra bevételhez jutunk, beszéljük meg családi körben, mire költjük.
Hallgassuk meg terveit arról, mire fogja költeni a zsebpénzét. Segítsünk neki.
Egyszerű tippek a háztartásban, melyeket gyermekeknek is könnyedén átadhatunk:
- Fogmosáskor folyó víz helyett használjunk fogmosó poharat.
- Ha megtehetjük, gyűjtsük össze az esővizet. Virágöntözésre kiválóan alkalmas.
- Kézzel mosogatásnál csak az öblítéshez használjunk folyóvizet, a tisztára mosáshoz ne.
- Mellőzzük a világítást használaton kívüli helyiségekben.
- Már akár 2 éves kortól el lehet kezdeni megtanítani a gyereket a villany lekapcsolására, mikor még buzog benne a tettvágy és büszke rá, ha valamit önállóan elintézhet.
- A kézmosásnál szappanozás után zárjuk el a csapot, majd a lemosáshoz nyissuk meg újra.
- A gyümölcs vagy zöldségmosásra használt víz is tökéletes a virágok megöntözésére.
Számtalan útmutatást fel lehetne sorolni még, a kreativitásunk szabhat csak határt az ötleteknek.
S végezetül pedig álljon itt nagy költőnk verse a takarékosságról, bizonyítva, hogy az nem a 21. század találmánya:
Petőfi Sándor:
TAKARÉKOSSÁG
Akármikép csűrjük, csavarjuk,
Szép, aki gazdálkodni tud;
Ilyennek aztán az adósság
Nem köt nyakába háborut;
Nem szurkol, ha bizonyos utcán
Világos nappal menni kell,
Hetykén tekinthet jobbra-balra,
Találkozzék akárkivel;
Nem mondja, amidőn javában
Cseng a kocsmában a pohár:
„Barátim, megbocsássatok, de
Mennem kell, otthon munka vár”…
S a többi! – szóval, mátul fogva
Takarékos fiú leszek,
Minden garast úgy megbecsűlök,
Miként apám, a jó öreg.
Hej, csakhogy én az efféléket
Mindig pénz fogytán fogadom;
S amint pénzem jön: akkor ismét
Hegyen-völgyön lakodalom.
Pest, 1844. szeptember
