21. századi természetellenes játszótéri jelenetek
1. Jófejke
Kedves, barátságos, a legtöbb emberrel kommunikálni is szokott. Bohóckodik, produkálja magát, mindenáron szórakoztatni akar ahelyett, hogy hagyná a gyereket a kortársaival játszani. Nem veszélyes típus, de azért jobb lefoglalni valamivel, mielőtt sztárként virágokkal dobáltatja meg magát.
2. Logopédus
A gyerek minden egyes mondatát, szavát, betűjét kijavítja. Persze nem a sajátjának, hanem a más gyerekének. „Az úgy jó, úgy kell mondani, csak úgy értem meg, különben beszélhetsz, nem hallom, amit mondasz és nem is érdekel.” „Kéjem a jabdát!” „Kérrrem a lllabdát! Nem kapod meg! Ha nem tudod kimondani, nem kapod meg! Na mondd szépen még egyszer: Kérrem a llabdát!” „Kéjem a jabdát!” „Nem, nincs labda! ”….és így tovább….
Még nem mondták el neki, hogy ez egy játszótér, nem a Pedagógiai Szakszolgálat Intézménye. Ahogy azt sem tudja, hogy mekkora károkat tud okozni a folyamatos helyreigazítással egy gyermek önbizalmában, önértékelésében. Fogalma sincs róla, hogy a példamutatással, szép beszéddel gyorsabban és hatékonyabban tanít, mint a lekicsinylő kioktatással. S persze az is jó volna, ha valaki megmondaná neki végre-valahára, hogy ne a más gyermekét nevelgesse, a sajátja alkalmasabb lehet erre.
3. Sztárszakács
Életének központi eleme az étel, a főzés, sütés, gondoskodás. Többnyire jól is végzi, ért hozzá. Rengeteg receptje van. Az elkészített műveiről készült képeket büszkén osztja meg közösségi oldalán, ahogy a játszótéren is körbefutkároz a telefonja galériáját mutogatva. Pályája csúcsa, ha elkérik csodaételeinek receptjeit. Egyáltalán nem ártalmas, sőt, még ötleteket is adhat az amúgy folyton a „Mit főzzek már megint?” kérdéssel küszködő édesanyáknak.
4. Telefonnyomkodó
Nem köszön senkinek, nem ismer senkit, őt sem ismeri senki, mert fel sem néz a telefonja kijelzőjének bűvköréből. Gyermeke gyakorlatilag kontroll nélkül bármit megtesz, mert úgysem veszi észre.
5. Gyerek s…ében loholó
Egy bizonyos kor elérése után sem hagyja csemetéjét egyedül, illetve társaival játszani. Folyton akar valamit mutatni, mondani vagy adni neki. Hol az orrát kell kifújnia, majd a ruháját eligazítani, aztán egyen egy kis chipset, ezután meg kell kínálni a többi gyereket is. Fut utánuk a chipses zacskóval, mert ugye minden gyereknek kell adni egy szemet. Aztán persze inni is kell rá egy korty vizet. Arra száll egy lepke, s mivel a gyerek nem vette észre, gyorsan szól neki, nehogy lemaradjon erről a rendkívüli élményről. Majd hívja apa telefonon, gyermeknek is kell beszélni vele.
„Jaj, gyorsan, jön Pistike, menjünk elé a kapuba! A mászókán vigyázzunk a másik gyerekre. Andriska, ne lökd le Sárikát! Okosan játsszatok! Gyere, ülj a hintába, majd én hintáztatlak! Gyere te is, Julcsika, téged is löklek!” És nincs vége soha. Folyamatosan mondja, csinálja, s bevonja már az ismerős vagy akár ismeretlen gyerekeket is a cselekménybe. Ha sikerül, kössük le mindenképp, hogy hagyja játszani a gyerekeket a maguk természetes módján és szintjén. Tudatosítsuk benne, hogy nem kell mindent koordinálni, a szabad játék fejlesztőbb lehet. Természetesen felügyelet mellett.
6. Antiszociális
Hasonló, mint a telefont nyomkodó, de ő telefon nélkül sem kommunikál senkivel. Zárkózott, magának való típus. Ha szólsz hozzá, tőmondatokban válaszol. Ő biztosan nem kezdeményez. A köszönésedet fogadja, de ennyiben kimerül nála a játszótéri társasági élet.
A baj az, hogy gyermeke is ugyanezt a mintát követi. A te gyermeked hiába akar vele játszani, nem biztos, hogy vevő lesz rá. Alapvetően barátságtalan, de ha sikerül valamivel kibillenteni, akár meg is nyílhat. Ez gyerekre és szülőre is egyaránt érvényes. Viszont nehéz fába vágja a fejszéjét, aki megpróbálja. Nem lehetetlen, használd a nagy fejszédet! Ki tudja, hátha pont a te személyed varázsa nyitja ki az ajtót hozzá.
7. Antiszociális bunkó
Első ránézésre össze lehet keverni az előző típussal, viszont ő a köszönésedet sem fogadja. Ne is szólj hozzá, mert nem fog leereszkedni úgysem a szintedre. Magasabb rendűnek képzeli magát, s erről meg is van győződve. Gyermeke ugyanezt a stílust képviseli. Messziről látszik, hogy hozzá tartozik. Kiváltságosnak érzik magukat, előjogokkal rendelkeznek a játékok használatát illetően mindenki mással szemben.
Valamint addig maradnak a hintában, csúszdán, mászókán, kis-házban, ameddig nekik kedvük tartja, mindenki más csak utánuk következhet, ha már kellőképpen unalmas az adott eszköz. S néha akkor sem, már csak azért sem. Nem engedik oda a másik gyereket, mert örömüket lelik más szenvedésében, a másikkal való kibabrálásban.
8. Fotóművész
Egyfolytában a gyereket fotózza, néha önmagát is. Egy művigyor a csúszdán, egy a hintában, s még egy a mászókán. Legyen rajta a játék is, amit lehozott, lássa az ismerősök serege a közösségi oldalon, ahova posztolni fog, hogy nekik telik a legdrágább homokozó játékokra is. Zsoltika minden egyes apró mozdulatát meg kell örökítenie az utókornak. Nem ártalmas, csak idegesítő lehet.
9. Túlféltő
„Kisfiam, mozogjál, mert megfázol! Ne fuss, mert elesel! Ne ugrálj, mert leesel! Jaj, ne futkározz már, mert kiizzadsz! Jaj, elestél? Úristen! Nincs semmi baj! Semmi baj! Semmi baj!” (Ismételgesd csak, annál jobban megijeszted.) „Ne kiabálj! Elmegy a hangod! Jézusom, kapaszkodj! Ne menj fel arra, az nagyon magas neked! Jaj, nehogy leugorjál! Be fogod ütni a fejed! El fogod törni a lábad! Megint kórházba akarsz kerülni!? Én nem viszlek többet a sürgősségire! Mit fog szólni apád? Gyere ki a homokozóból, mert homokos lesz a ruhád!”
Kihagytam valamit? Igen, bizonyára sok mindent. Ennek a típusnak szerintem elkelne egy jó kis lazító masszázs, meditáció, görcsoldó vagy pár hét intenzív pihenés egy elmegyógyintézetben.
10. Mindent, de mindent jobban tudó
„Ne arra a mászókára menj fel, mert az még nagy neked, erre mássz fel. Ide tedd ezt a lábad, a másikat meg ide, s aztán emide.” (És megfogja és rakja a gyerek lábát a megfelelő helyre.) „A kezedet meg amoda….Most próbáljuk meg a csúszdát. Igen, így felmászol, a lábadat iderakod, aztán oda…”(És megint fogja és rakja a gyerek helyett az ő saját tulajdonú lábait az adott pontokra.) „Odanézz, az a kisgyerek meg tudja csinálni, pedig kisebb nálad.” (Vajon miért is? Mert őt hagyták, hogy ráérezzen, megtanulja a maga tempójában, a saját módszerével?)
Bár anyukáknál is előfordul, de jellemzően nagymamáknál láttam ilyen félresiklott, beteges szerepet. Rendkívül ártalmas a gyerekre nézve, kivéve, ha egy esetlen, kétbalkezes, setesuta felnőtté válás a vágya, aki gondolkodni is képtelen.
Figyelem! Bármilyen hasonlóság vagy egyezőség önmagunkkal vagy ismerőseinkkel kizárólag a véletlen műve. A szereplők kitalált alakok. Vagy nem…
